VÖRÖSMART
Vörös Márta legendája

Egyszer régen, egy kis baranyai faluban élt egy Márta nevű úrnő. Hosszú, vörös haja volt, nagyon szép és nagyon gonosz volt.

Egy arannyal fizettette meg a Dunán való átkelést a réven, a szerencsétlen szegény embereket pedig – akiknek nem volt pénzük a révre – bezavarta a szőlőjébe és megdolgoztatta velük az átkelés árát. Gyakran több napig is dolgozniuk kellett. Rendkívül goromba volt. A szegény embereket, de még a saját jobbágyait is bottal és korbáccsal verte, hogy jobban dolgozzanak.

Gonoszságának híre egyszer még Budáig is eljutott. A szigorú, de igazságos Mátyás király, miután hallott a kegyetlen Mártáról, elhatározta, hogy eljön Baranyába, hogy megbizonyosodjon a hírről. Jobbágynak öltözött és elindult a dunai révhez. Amikor fizetnie kellett volna, közölte, hogy most nincs pénze, de visszafelé kifizeti. Amikor szembesült azzal, hogy nem engedik át a réven, közölte, hogy személyesen ismeri Mátyás királyt, aki majd kifizeti a révet, mihelyt megtudja, hogy ő átkelt a folyón. Márta gonoszul kinevette, gorombán sértegette, majd pedig bezavarta a szőlőjébe dolgozni, hogy megkeresse az egy arany árát. A király még egyszer próbálkozott, mondván, hogy Mátyás szörnyű büntetést fog kihágni rá, ha meghallja kegyetlenkedését. Márta azonban könyörtelen volt. Ahogy kapált a király, egy aranyat maga elé dobott a földre úgy, hogy a többiek nem látták. Amikor szólt, hogy ő talált egy aranyat és ki tudja fizetni a révet, akkor elvették tőle, mondván, hogy az nem az övé, és tovább dolgoztatták három napig. A szőlőben a király megtapasztalta, hogy milyen körülmények között élnek és dolgoznak a jobbágyok, és amikor visszatért Budára, levelet írt Mártának.

Amikor Márta elolvasta a levelet és rájött, hogy maga Corvin Mátyás dolgozott az ő szőlőjében, azonnal tudta, hogy szörnyű büntetést fog kapni.

Ezután felvette legszebb fehér ruháját, befogta legszebb fehér lovait a fehér hintója elé, majd az összes aranypénzével a hintóban nekivágtatott, és a Duna magas partjáról a folyóba hajtott.

Amikor a Nap beragyogja a Dunát, még ma is lehet látni, ahogy az aranyak visszaverik a fényt, amelyeket sohasem találtak meg. Ahol a víz a partra vetette Vörös Márta testét, azt a falut elnevezték Vörömartnak.

A legenda szerint a vörösmartiak és a környező falvak lakói még halála után több évvel is látni vélték, ahogyan Vörös Márta lebeg a szőlői fölött, amelyek a kegyetlen úrnő halála után hirtelen nagy bőséggel kezdtek teremni.