PÉLMONOSTOR
Szent Márton legendája

Márton egy római tribunus fia volt Szombathelyen. Gyermekkorát apja mellett töltötte egy katonai helyőrségen, az itáliai Páviában. Akarata ellenére besorozták a császári gárdába. A tél közepén a galliai Amiens kapui előtt egy szegény koldussal találkozott, aki alamizsnát kért tőle. Nem volt nála pénz, ám látta, hogy a koldus majd megfagy. Levágta katonai palástjának a felét, majd odaadta a koldusnak, hogy megmelegedjen. A következő éjszakán álmot látott, amelyben maga az Úr szólt hozzá, katonai palástba burkolózva: „Ebbe a palástba öltöztetett ma engem Márton”.

Mártonnak, mint katonai bajnoknak volt egy rabszolgája, ám testvérként bánt vele, gyakran még a ruháját is megtisztította. Miután leszolgálta a katonaságot és végleg elbúcsúzott tőle, Mártont kirendelték ördögűzőnek. Ezután visszatért Pannóniába, ahol saját anyját kereszténnyé térítette. Otthonról Milánóba ment, ahol szellemi harc folyt az eretnek ariánusok ellen. Ő is beszállt a harcba, védve Krisztus isteni mivoltát. Ez miatt elüldözték Milánóból, és Liguria tartományba menekült, ám itt sem maradt sokáig, hanem a galliai Poitiers-be utazott, ahol átadta magát a kolostori elmélkedő életmódnak. Tours város püspökévé választották, majd 370-ben szentté avatták. Később azt beszélték róla, hogy „erőszak által katona volt, kötelessége által püspök, választása által pedig szerzetes.” Utódja toursi Szent Gergely lett, aki művet írt róla és bazilikát szentelt neki. Püspökként Márton hittérítő volt a gallok között, jótékonysági akciókat szervezett, csitítgatta a kedélyeket az egyházon belül, és nyíltan ellenezte a polgári hatalom beavatkozását a tisztán egyházi ügyekbe. Mindig a szegények és üldözöttek közelében tevékenykedett, ezért még a klérusban is voltak ellenségei. Szent Márton a védőszentje többek között Franciaországnak, a borászoknak, a katonáknak, a lovas katonáknak, a kigyógyult alkoholistáknak, a ló- és libatenyésztőknek, a Svájci Pápai Gárdának és számtalan európai településnek, beleértve Pélmonostort is. A kőszegi csata idején, amelyet egy kisszámú magyar-horvát csapat vívott Jurisics Miklós vezetésével a nagyszámú török erők ellen, a nők és a gyermekek Szent Mártonhoz fohászkodtak segítségért, és hamarosan meg is érkezett; a törökök hanyatt-homlok elmenekültek a csata helyszínéről, mivel egy lángoló kardot tartó lovaskatonát véltek látni a hegyen. November 11-én ünneplik a napját, amely Pélmonostor város napja is egyben. Ekkor tartják a „Mártonozást” is, amikor a hagyománnyal összhangban libát sütnek az emberek és felszentelik az újbort is.